Felhívjuk a figyelmet, hogy az oldalon szereplő tételek tájékoztató jellegűek. Előfordulhat, hogy az adott tétel jelenleg nincs készleten.
Kérjük, hogy minden esetben szíveskedjen felvenni munkatársunkkal a kapcsolatot telefonon vagy e-mailen keresztül. Megértésüket köszönjük!

Pór Bertalan emlékkiállítása

por betalan emlekkialitasa 01

por betalan emlekkialitasa 02por betalan emlekkialitasa 03por betalan emlekkialitasa 04por betalan emlekkialitasa 05 

Oelmacher Anna: Pór Bertalan emlékkiállítása

 

A Magyar Nemzeti Galéria legszebb feladatai hazai modern művészetünk legjavának gyűjtése, őrzése és bemutatása általában, és a szocialista képzőművészet feltárása és megismertetése különösen. A társadalmi haladást célzó, vagy követelő életművek kiállításainak szép és nagysikerű sora bizonyítja, hogy a teljes-értelmű progresszió vörös fonálként húzódik át XX. sz.-i képzőművészetünk útján. A századforduló körüli kritikai realizmust követte a Nyolcak rövidéletű, de nagylélegzetű indulása, az első világháború alatt Mednyánszky László és Vaszary János minden kétséget kizáró, drámai erejű, háború ellenes művei, majd az októberi forradalom és a Tanácsköztársaság hónapjai alatt létrejött s az aktuális tennivalókra felhívó, sőt sürgető nagyszerű plakátművészet töretlen ívelést mutat. A kommün leverése után a képzőművészeti tevékenység, igazában mindenféle szellemi tevékenység megdermedt - a művészek legjobbjai emigrációba kényszerültek - és csak a 20-as évek végére oldódott és aktivizálódott a magyar kultúra. A két világháború közötti periódus, az 1920 és 1945 közötti emberöltő nálunk valójában, a képzőművészetben mindenesetre inkább csak 15, mint 25 esztendő. Néhány jó mesterünk a 20-as évek végére visszatért az emigrációból, de tényleges alkotómunkájukhoz és a változott körülményekbe való illeszkedéshez idő kellett. Derkovits Gyula 1926-ban hazatért Bécsből, bizonyos sikerekkel is a háta mögött, de valóságos szárnyalását 1929-től számíthatjuk. Dési Huber István 1927-ben tért vissza Milánóból s azt megelőzőleg is inkább csak rajzolt, festői formálódása a 30-as években kezdődik. Ugyancsak 1930-ban próbálkozott összekovácsolódni az a kis művésztársaság, amelyből 1934-re megalakult a Szocialista Képzőművészek Csoportja. Természetesen a negyedszázados korszak kultúrája, értve ezalatt az itthon-maradottak munkásságát, nem volt egyértelmű, és egymás mellett egyidejűleg élt és hatott a retrográd és a haladó tendencia. S mert a - kezdetben maroknyi - haladó polgári művészek különböző csoportja oppozicióban volt az uralkodó visszahúzó erőkkel szemben, s mert valóban a jó ügyet szolgálta, egyre szélesedett frontja, egyre több fiatalt vonzott körébe. A hivatalos hatalom olasz fasiszta orientációja ellenében a haladók "vigyázó szemüket Párizsra vetették". Az úgynevezett "novecento", az olasz fasizmus hivatalosaulikus művészete szerencsére kevés magyar művészt vont bűvkörébe. Így hát ebben a korszakban sokszoros paralelitás mutatkozik a képzőművészet haladó és maradó árnyalataiban, a formai és tartalmi újító szándékokban. A Pór Bertalan hagyatékát képező, ezekre futó rajzanyag és sokszáz festmény az elmékkiállítás sokszorosára is elegendő lenne. Hat évtized meghaladó munkálkodása az anyag hatalmas és gazdag változatait nyújtja, ám döntő jelentősége a szüntelen művészi készenlét, a világ minden dolgának minden-perces tudomásulvétele az érzékelés útján és annak azonnali, folyamatos képi átköltése. Olyan nagy mestereknél, mint Pór Bertalan, akinek oeuvrejében a bélyegnyi rögtönzés is gyakran freskó erejű, nagyon nehéz a válogatás, a jobbnál még jobb kiemelése, mert anyagában nagy mennyiségben található a nagyminőség, a sok-sok kivételes kvalitású rajz és festmény. Amit most, halálának második évfordulójára bemutatunk, keresztmetszet, amiben minden korszaka bennfoglaltatik. Mesterünk, aki a század elején a realista emberábrázolásban, a tízes évek elején, mint a Nyolcak egyik kiváló tagja, a haladó tartalomnak a haladó formát kereste, letette a maga obulusait a nemzeti művészet asztalára, a Tanácsköztársaság bukása után emigrációba vonult. Erre minden ok együtt volt, hiszen a Művészeti Direktórium tagjaként fáradhatatlanul szervezte a háború alatt és után szétzilálódott munka-feltételeket, műtermeket és segélyeket osztott, vásárolt a művészektől a múzeumok számára s nem kevésbé végezte a saját művészi munkáját; a kitűnő toborzó plakátokkal ismét korszakot jelölt.


Nyelv :            Magyar  

Megjelenés :   Magyar Nemzeti Galéria, 1966

Kötésmód :     papírkötés

Oldalszám :    67

Ár:                  1000 HUF   


 

 

Kérdése van? Meg szeretné vásárolni? Kapcsolattartó: Benyovszky István

 

Nem talált valamit?

Nem találta a honlapunkon amit keres? Írjon nekünk!

Weboldalunk a Budapest Antikvárium több, mint 10000 kötetének és számtalan papírrégiségének csupán töredékét mutatja be.

Kérés

Gépeljük be a képen látható karaktereket!



 
Ossza meg a Facebookon
Legyen a rajongónk!
Hírlevél










Hol vagyunk?
Hirdetés
Régi és újabb könyvek, képes levelezőlapok, metszetek, térképek, fotók, plakátok, kéziratok, aprónyomtatványok, régi pénzek VÉTELE és ELADÁSA. Vállaljuk könyvtárak, hagyatékok értékbecslését ingyenes kiszállással.
Kategóriák
Partnereink
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés